A Magyar Szlalom Bajnokság utolsó fordulójára 1 pont hátránnyal fordultunk rá. Ez volt az utolsó, 7. futam. A végeredményt 6 futam eredménye alapján hirdetik.
Röviden annyi a lényeg, hogy a PF4 géposztályban az ellenfelem és köztem az utolsó futam eredménye döntött. A szezon feléig egy kihagyott versenyem és 3 második helyezésem volt.
A pont értékelésben az első és a második helyezés között két pont különbség van. Ezt módosíthatja a harmadik futamban elért legjobb idő, amiért egy pont jár.
Az ötödik és a hatodik futamot én nyertem. Így a bónusz pontokkal teljesen kiegyenlítetté tudtam tenni a bajnoki pontállást.
A versenyt azon a Kecskeméti Gokartpályán tartották, ahol életem első motoros gyorsasági versenyén vettem részt. 2001-et írunk. Szabó János Bregyó volt a verseny szervezője. Később versenyeztem együtt a fiával, Kispataki Viktorral. Bregyó lényegében a technikai csapatvezetőnk, edzőnk is volt.
A verseny nem sikerült fényesen. Talán még az időmérőn estem el a nagy igyekezetben. A mögöttem érkező MZ-s motoros nem tudott kikerülni és keresztül ment rajtam.
Félig a hátamon, nyakamon, sisakomon. Komoly bajom szerencsére nem lett. De a versenyen nem tudtam indulni. A sérült motoromat a “gázolóm” Kutrik Zsombor vitte haza. Ő azóta is motorversenyző, a MAMI versenycsapatának alapítója, versenyzője. És tudomásom szerint szuper versenymérnök és tanár.
Na de ennyit az én emlékeimről. Ez a szlalom futam a 100. autoszlalom.hu verseny volt. Ennek apropóján a szakág legendáinak köszöntésével kezdődött a nap. Azt tudtam, hogy riválisomnak, Kajári Ferencnek komoly múltja van a szakában, de nem várt durva számot mondtak, hány éve versenyez itt.
Az első futamban meg is adtam a kellő tiszteletet. Majdnem egy másodperccel rosszabb időt futottam. Volt egy nem elhanyagolható megcsúszásom. A második futamra nem volt kérdés, hogy gyorsulnom kell.
Két dolgot találtam ki, amit változtatni akartam. Persze a rontás ismétlése nélkül. Mindkettőt sikerült megcsinálnom. Ez arra volt elég, hogy javítsak 9 tizedet. Így 1 század választott el bennünket a harmadik futam előtt.
Mondhatnám, hogy mentem egy kockáztatós futamot, de nem. Pontosan kitaláltam, hogy hol tudok még javítani. A pályán két helyen is kipróbáltam a harmadik fokozatot. Ezt nem éreztem nyerőnek.
A terv az volt, hogy megyek egy olyat, mint a másodikban, csak két helyen hagyom inkább leroppanni a kettest.
Amikor lejöttem még besoroltak egy szondafújásra. Nem ittam ma sem, azzal nem volt gond. 🙂 Viszont nem tudtam az eredményt! Azt láttam a RaceBox appban, hogy tovább javultam, több mint fél másodpercet. De nem tudtam mit ment Ferenc.
Niki hívott, kérdezte hol vagyok. Ő várt vissza, én meg szondát fújtam egy sátor alatt, a stop zóna után. Én visszakérdeztem, megvan? Visszakérdezett, hogy hol vagy? Itt majdnem elpattant a cérna a feszültségtől. 🙂
De aztán a következő erélyes tónusú kérdésemre, csak elmondta, hogy megvan!
MEGVAN! MEGCSINÁLTAM! JUHÚÚÚÚ! A sírból hoztam vissza az esélyt, végig ezzel a nyomással versenyeztem és sikerült!
Mire a helyemre értem Ferenc ott is termett, gratulált.
Azt mondta, nem tudja hogy csináltam ezzel az autóval, de gratulál.
Már épp indult, amikor Jordán Peti kiszállva a kocsijából mondta, hogy egyikünk boját vitt. Én biztos voltam nem én voltam. Nem volt olyan csücskös helyzetem. Nem szokásom bojázni. Idén egyetlen bójahibám volt, ha jól emlékszem.
Röviden a lényeg, megtudtuk, hogy jó eséllyel én vittem el egyet. A jó hír nem ilyen. Az érzelmi hullámvasút, az viszont igen. A jó oldalát néztem a dolognak, legalább pár percig megéltem, hogy sikerült. Remek érzés volt!
A díjkiosztó előtt, ahogy frissítettük az eredményeket, csak nem jött a bünti. Kifüggesztették a hivatalos eredményeket. Életemben először megnéztem a papírt. Óvási idő vége, 16:45. Ez volt 17:05- kor.
A hivatalos eredmény alapján én voltam az első!
Most akkor mégis? Mégse én vittem bóját?!? Már nem mertem úgy örülni. Néztem az eredményeket. Azt láttam, a harmadik futamban senkinek nem volt hibája a 130 versenyző közül. És akkor jött a hangosban, hogy hiba történt. Hamarosan látható lesz a végső végeredmény.
Na ott már volt 2 mp a nevem mellett. Akkor mégis csak második. A versenyen is és a bajnokságban is. Mondtam már a szót, hogy érzelmi hullámvasút?
Természetesen az összetett 8. helyéről is visszaestem, a 11-re.
Az év elején két célom volt. A kategória bajnoki címét megszerezni és az abszolútban a top tízbe kerülni. Ebből az egyik sikerült most. Ha jól számolok 7. lettem összetettben.
De bitang közel voltam a másikhoz is. Sőt, pár percig úgy éreztem meg is van. Jó volt érte küzdeni. És még így utólag is azt érzem, megérte. Nem csak azért a pár percért! 🙂
Ebben az évben megtanultam, hogy nem lehet mindig nyerni. 🙂 Annyival vigasztalhatom csak magam, hogy a legyőzőm a szakágban több évtizedes tapasztalattal versenyez. Tegnap a futam előtt épp a sportág legendáinak járó díjat vette át. Ezúton is gratulálok Kajári Ferencnek!
Azért legalább kicsit megizzasztottam. 😉
A végére az elmaradhatatlan köszönetnyilvánítások. Nem azért mert illik, hanem mert sokak segítettek. Köszönöm elsősorban Nikinek, aki mindig ott volt. A gyerekeknek, akik akkor is örülnek, ha második leszek. 🙂
Kiri Máténak, Sasunak, Posa Petinek, Bönde Ádámnak, Jorpetnek (bár a pályán ellenfelek vagyunk, de mindig segített, ha kérdeztem), Rezsnyák Tamásnak.
dadismotorsport.com -nak
EBCbrakes.hu -nak
Képek: autoszlalom.hu
