A versenyzés kezdete után, motorral nem igazán mentem közúton. Volt egy ideig supermotóm, huligánkodni, de végül téli edzésre krosszmotorrá alakítottam vissza.
2006-ban viszont vettem egy MX-5-t. A kiválasztás egyetlen szempontja a vezetési élmény volt. Na jó, az ára számításba került azért…. 🙂
Ezzel eleinte sok találkozóra jártam. Leginkább a közös szerpentínezéseket élveztem persze. Ahol volt lehetőség kicsit versenyezni, mindig ott voltam. Tököli reptér, Hungaroringes találkozók. Ahol mértek időt, ott általában nyertem. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. De ha rosszul ment volna, biztos nem éreztem volna jól magam. 🙂
A motorozás azért komolyabb szinten ment. Számomra egyértelmű összefüggés volt, hogy aki gyors két keréken, az négyen is az.
A motoros karriernek aztán vége lett munkahelyváltás miatt. Egy évre rá nyaki porckorong sérvem lett, ami miatt lebénultak, elsorvadtak egyes izmaim. Ebből sikerült műtét nélkül visszajönni, de nem múlt el minden nyomtalanul. Ez a tervezett motorversenyzői karrier újraindításának betett.
Eltelt pár év, mire rájöttem hiányzik valami az életemből. Bár új hobbyt is kezdtem, wakeboard, de mégsem volt kerek a világ. Pont egy MX-5 -ös találkozón futottam bele egyik régi versenyzőtársamba, a Drivingcampen. Addigra már motoszkált hogy valami autós dolgot csinálnék, ha már motorozni nem tudok. Ott jött a felismerés, hogy hát ez pont nekem való! Imádok vezetni, nem is megy rosszul! Felvétel van? Kérdeztem. Keresnek angolul beszélő trénert, hangozott a válasz. Nem tudom, hogy az angolom volt-e olyan meggyőző vagy más, de felvettek.
Viszont távolról sem azt kaptam, mint amire számítottam! Én hétvégi kiegészítő tevékenységnek terveztem ezt, a normál munkám mellett. Ki ne akarna hétvégéken zárt pályán csapatni. Az hamar kiderült, hogy a csapatás része az nem olyan hangsúlyos. Cserébe egy csomó dolgot meg kellett tanulnom. A dolog nagyobb része az emberekkel való kommunikáció, a figyelmük fenntartása, csoportdinamika kezelése, a tudás átadása, a résztvevők megfigyelése és hasznos visszajelzés adása. Megtalálni mindenkinek, mit mondjak ahhoz, hogy ügyesebben vagy sikeresebben tudjon megcsinálni egy feladatot.
És a nagy meglepetés itt ért! Azt vettem észre, hogy szeretem csinálni, pedig alig vezetek. Felvillanyozva mentem haza egy-egy tréning után, miután a résztvevők lelkesen mesélték a tréningek végén, hogy mi az, amit tanultak, mi az, amit hazavisznek, miben segítettem nekik.
Itt végre hasznát vehettem annak a képességemnek, amit otthon a családi életben inkább átoknak mondanék. Mindenben meglátom a hibát.
Ami viszont nem átok, jó érzékem van megtalálni a megfelelő módot, hogy tudok egyszerűbben megértetni vagy elmagyarázni valamit másoknak. Segített az is, hogy nem kevés időt töltöttem versenypályák mellett, figyelve a nemzetközi versenyek motoros élmenőit, hogy elleshessek valamit, amitől én is gyorsabb lehetek.
Két évvel a kezdés után felmondtam a főállásomban és egy barátom “nyomására” és segítségével trénerként kezdtem dolgozni. Addig értékesítési vezető voltam egy budaörsi autószalonban. Onnan pedig többek között a volt saját munkatársaimat is oktattam főleg kommunikáció és értékesítési témában, de volt amikor új termékekről beszéltem greenbox technikával egy kamerán keresztül nekik.
A 2020-as Covid alatt minden tréning megállt. Nem láttam nagyon magabiztosan a jövőt a megélhetésem szempontjából. Májusban a pálya kinyitott ugyan Zsámbékon, de nem voltak tréningek.
Egy MX-5 csoportba postolt kérdésre adott válaszom alapján viszont elindult valami. Egyéni vezetéstechnikai tréningre sorba jöttek hozzám lelkes MX-5 tulajok a Drivingcampre. Sokuknak nagyon tetszett a külső pályaszakaszon való autózás. Ami valójában egy kis versenypálya vonalvezetéséhez hasonló. Én próbáltam is elvinni picit ebbe az irányba a tréningek tematikáját, ha már egyéni tréning volt. Mellette a drift is hatékony hívószónak bizonyult, érdekes módon. 🙂
A szakmai vezetőség azonban nem nézte jó szemmel az egyénileg kihangsúlyozott pontokat a prómómban. 🙂
Nagyságrendileg egy évvel később jutottam oda, hogy sok tervezgetés halogatás után írtam az addig összegyűjtött érdeklődőknek egy kérdőívet és egy határidőt, hogy ha elég számú jelentkező van, akkor egy kidolgozott elméleti és gyakorlati tematika alapján tartok egy oktatási napot Kakucson. A határidő nekem szólt, hogy legyen valami, amihez tartanom kell magam, hogy ne halasszam tovább a kezdést.
Az elméleti és gyakorlati tematikába is igyekeztem beletenni mindent, amit addig megtanultam a motoros és az autós karrieremben. A visszajelzések alapján még ki is kellett szednem témákat, hogy ne legyen túl sok. A perfekcionizmus ugye. De mint kiderült, mint sok más helyen itt is érvényes, a kevesebb néha több.
Visszatekintve innen simán ment minden. De az akkori megélés azért távolról sem ez volt.
Az első alkalomra 12 résztvevő gyűlt össze és szuper visszajelzéseket kaptunk.
