Emlékszem még este fogmosás közben hasított belém: bazki, mi lesz ha történik valami a kocsival?
Ellopják. Vagy összetöröm.
Vagy a depóban a szél ráröppent egy sátrat és a fém lábak úgy állnak ki a szélvédőből, mint egy sündisznó.
Másnap reggel úgy keltem, hogy mondtam Nikinek, én ezt visszamondom.
De kezdjük az elejéről.
Hogyan jutottam el egy kölcsön Alpine-ig?
Az idei év nem a versenyzésről szólt elsősorban.
Év elején még úgy tűnt, lesz egy lehetőség, aminek kapcsán hárman egy autóval indultunk volna a Magyar Autószlalom Bajnokságban.
Aztán úgy alakult, hogy az első futamon nem tudok indulni, a másodikra viszont az autó tulajdonosa nem szeretett volna jönni.
Így a bajnokság szempontjából az év már nem volt releváns. El is engedtem.
Így egyetlen fix verseny maradt a naptárban, az Európa-bajnokság. Itt viszont szerettem volna jól szerepelni a tavalyi eredmény után.
Tavaly indultam először az autószlalom EB-n. Akkor az NB Mazdámmal és két szett használt soft gumival vágtam neki a megmérettetésnek.
A hétvége alatt 8 küzdelmes felfutás után a 4. helyet sikerült megszerezni a kategóriámban.
EB-n 4. helyen végezni nem tűnt rossz eredménynek.
De azért ott éreztem, hogy ebben több van. Egyrészt az autóm talán a leggyengébb volt a mezőnyben. A másik „kifogásom” pedig a gumi volt.
(Ha érdekel az a beszámoló, itt találod.)
Idén az NC-vel gondoltam nekivágni a kihívásnak.
A felkészítés alatt végig az volt bennem, hogy ki kéne maxolni az esélyeket, nem olyan autóval lenne ideális indulni, ami épp egy kategória alsó határán billen át (az NB is ilyen volt, az NC is ilyen lett volna), hanem valami olyannal, ami ütőképes.
Az Alpine ötlete
Jött is egy merész gondolat.
Abban a Whatsapp csoportban, ahol az eseményt szervezték, jött egy kérdés, hogy egy Porsche GT4RS melyik kategóriába kéne nevezzen.
Én pont pár nappal korábban mentem egy barátunk Alpine A110R-jével Kakucson. A friss futóműbeállítását teszteltük.
Az autó viselkedése rettentően hasonlított ahhoz a GT4RS-hez, amit szintén Kakucson próbálhattam pár héttel előtte.
Egyébként a köridő is majdnem tizedre stimmelt. (37,8 vs 37,9)
Jött az Isteni szikra: az Alpine ütőképes lenne!
Elsőre meredeknek hangzott az ötlet, még nekem is.
Még úgy is, hogy Gábortól nem áll messze, hogy más kezébe engedje az autóit. Az előző, egy fekete Cayman S kétszer is szerepelt a Laptiming műsorban. Az Alpine is járt már ott. Illetve a Becsületesnepper is próbálta.
Így nem éreztem teljesen esélytelennek a dolgot.
De azért az első ötlet után legalább két hétig fontolgattam a hívást.
Aztán csak összegyűlt a bátorság, ahogy közeledett a verseny dátuma és gumit kellett rendelni. Nem volt mindegy melyik autóra!
Szóval jött a telefonálás.
Az igen válaszon magam is meglepődtem.
És akkor jött a sündisznós fogmosás és a másnap reggeli kétely.
Végül nem mondtam vissza. De azért bennem maradt picit a félsz.
Felkészülés
Na de innentől új feladatokra kellett koncentrálni. Ütőképes gumit venni, futóművet állíttatni.
Hívtam Illés Balázst a Poshgarage-tól, hogy akkor most nem 17-esben hanem 18-ban kell nekem Yokohama A052, tud-e segíteni a beszerzésben.
Azt tudtam, hogy nem könnyen elérhető a gumi. De ez kell, mert szlalomra ez a jó. Tavaly, aki nem slicken volt, szinte mindenki ezzel ment (kivéve engem…).
Találtunk egy forrást, ment a levelezés, regisztráció, telefonhívások.
Egy hét telt el. Nincs gumi.
Itt már közel voltunk a versenyhez. Végül CRS-t rendelt Balázs, ami gyorsan meg is jött.
Ez szuper gumi egyébként — ha van idő megmelegíteni és száraz az aszfalt. (Gumimelegítő tiltott a kategóriában.)
Időjárás-para
Pont egy hét volt a versenyig. Futóműállításra meg volt az időpont, előtte gumizás leegyeztetve Premium Autó Labnál a tulaj kérésére. Ismerjük őket, nagyon jó srácok, járnak hozzánk autózni.
Az időjárás előrejelzés viszont stabil esőt mondott csütörtöktől keddig. A verseny szombat-vasárnap volt.
Hát ez qrvajó. Aszály, szárazság, hőkupola meg minden, a kert tiszta sárga, de pont akkor, pont ott esnie kell. Nyilván.
Mentő ötlet: kérjünk kölcsön kerékszettet is!
Lyukosztás, felniméret, ET csekk, posztolás. Sikerült szerezni egy PilotSport 4S szettet olyan felnin, ami talán alámegy egy kis nyomtávszélesítővel. Lukács Imi, köszi!
Közben lement a gumizás, futóműállítás az általam megálmodott értékekre. Indulás előtt egy nappal még Kakucsra is legurultam, hogy szakszerűen bekoptassam a gumikat.
Az első hőciklus sokat számít, hogy később mennyire marad egyenletes a gumi tapadása.
Közben minden nap figyeltük az előrejelzést. Ahogy közeledett a hétvége, egyre kisebb esélye lett az esőnek. És tolódott is el időben.
Olyannyira, hogy végül a PS4S szettet itthon is hagytuk — a 6 éves gumi már nem fogja azt adni, amiért kivinnénk.
Így a CRS-eken mentem ki.
Utazás és depó
Az utazás sima volt. Összehangoltuk Orbán Krisztiánékkal, akivel tavaly a BRC-vel mentünk. Tesója, Peti tavaly nyerte a Stock3000-et, Krisz pedig 4. lett összetettben. Velük jött Máté is, aki most is a mindent megoldó versenyszerelő volt.
Gond nélkül értünk ki Melkbe az ÖAMTC vezetéstechnikai pályájára. Bár Niki néha aggódott mögöttem a Mondeóban, amikor közel került hozzám egy-egy kamion az M1-en.
Kipakolás, regisztráció, gépátvétel, csapatfotózás volt a program. Majd jött a pályabejárás.
Na itt rögtön megfogyatkozott a csapat: Krisz és Máté „visszaszaladtak” Kakucsra egy ottfelejtett gumiért.
Mi hárman, Niki, Peti, én, viszont bejártuk a pályát. Helyettük is.
Este időjárás csekkolás és alvás a Mondeóban. A depóhangulatot is élvezni akartuk, de bennem ott volt, hogy nem szívesen hagytam volna ott az Alpine-t. Éjszakára írtak esőt, szelet.
Pedig remek szállásokat néztünk. Fő szempont a parkolóhelyek kialakítása volt!
Pici eső esett, de szél vagy vihar nem volt. Viszont 11 után hallhattunk csavarozókulcs berregést, csattogást.
Nesze neked depóhangulat.
Szombat — 1. nap
Indult a nap. Gyors időjárás ellenőrzés. Meleg lesz!
Az jó, mert a CRS azt szereti. Napoztattam is őket serényen.
Gyorsan elszaladtunk reggeliért. Persze az Alpine-nal, hogy legalább annyit melegedjenek a gumik. Elég sportos tempóban jártuk meg a helyi Billát.
Napi 6 felfutás volt a program. Az első edzés, a többi éles futam.
A lebonyolítás megint irtó profi volt — 146 indulót pörgettek le hatszor egy nap, és ha bójahiba volt, még a befutás előtt lehetett látni a büntetést az online időmérésben. YouTube Live közvetítés is volt.
A két napra két külön nyomvonal volt, aminek előre megkaptuk a pályarajzát. Ez azért élőben egész más volt, mint papíron vagy képernyőn. Nem kevés szintkülönbség volt a pályán, amit a rajzon nyilván nem láttunk.
Ellenfelek
A tavalyi ellenfeleim feljebb léptek, Racing kategóriába neveztek. Így új vetélytársakkal kellett számolnom.
Volt azért érdekesség köztük — mindjárt egy Corvette C6. Azt gondolnád, nem pont szlalomra termett.
Ehhez képest az első rajtom előtt figyelve az időket, ő került az overall lista élére.
A kis kategóriák kezdtek mindig. Na de akkor is.
Edzés és első futamok
Én taktikusan a szabadedzés végére akartam hagyni a felfutást, hogy a futamra a lehető legkevésbé hűljenek le a gumik.
Igenám, de jött az infó, hogy már az edzés is behívás szerint megy. Az én kategóriám már szépen sorakozott, amikor én kapkodva öltözni kezdtem.
A plusz izgalom ellenére jól sikerült a futam.
A lista legelején virított a nevem. Niki mosolya is virított, amikor beálltam a helyemre. 6 tizeddel lett jobb az időm a másodiknál.
Nem tűnt rossznak úgy, hogy 3 helyen is lesodródtam arról az ívről, amit kigondoltam magamnak.
A pályabejáráskor érdesnek tűnő aszfalt elég csúszós volt a menet alatt. Nem tudtam még, hogy azért mert nem elég melegek a CRS-ek, vagy más oka van.
Az ellenfelek, ahogy számítani lehetett, Yokohama A052 gumikon voltak. Ez egyből nagy tapadást ad minden melegítés nélkül, azonnal induláskor.
A CRS tapadása sem marad el ettől, ha üzemmeleg — ez 60, de inkább 70 fok felett van. Mi 54 fokot mértünk a futam után.
Különbség még, hogy az A052 nedves aszfalton is remekül tapad, ellentétben a CRS-el. Na de eső nem lesz.
Jöttek a Racing osztályok, a 4×4, utána a Supercarok. Összesen 69 autó.
Az edzés végére az összetett 14. helyére volt jó az időm. Na erre nem számítottam! Kategóriát 6 tizeddel vittem.
Hát ez sokkal jobb kezdés volt mint tavaly!
Első éles futamra javítottam 1,3 mp-t. A Corvette bójahiba miatt csak 4., 1,8 mp-el rosszabb idővel.
A második futamra 1, a harmadikra még 5 tizedet faragtam. A Corvette ment egy biztonságit (vagy csak hibázott), utána megint bójázott.
Innen már nem őt figyeltem, hanem a mögöttem érkezőket — egy norvég srácot turbósított Corsával és egy Minis szlovákot, akik egymást váltva végeztek mögöttem.
Itt már elég felszabadultan mentem.
Az motivált, hogy bemenjek 1:12 alá, amit éreztem és az elemzésből is láttam, hogy megfutható lenne.
Ez végül persze nem sikerült. Két okból.
Az egyik, mert nem tartottam be a mindenki másnak is mondogatott jó tanácsom: „ne gyorsan akarj menni, hanem szépen”.
A másik, hogy nem tudtam megszokni a váltófül fix pozícióját. Több váltási hibám is volt. Mondjuk úgy diplomatikusan, nem mindig ott és annyit váltottam, ahol és amennyit akartam.
Viszont az összes futam minden pontját begyűjtöttem.
Szombat este
Nap végén jelentettem Gábornak, hogy egész jól állunk.
Írta, hogy ő már napközben látta, hogy nem lesz nagy baj. Majd rá jellemző módon megkérdezte, van-e valami ami nem úgy működik, ahogy szeretném. Jó-e a futómű? Időjárás milyen?
Az eső továbbra is mumus volt.
Pénteken már nem írtak esőt, max csak vasárnap estére. A Pilot Sport 4S-ek pedig otthon maradtak.
Szombaton azért ez megint képbe jött, mert vasárnap délre ismét volt esély az esőre az előrejelzés szerint. Ezért sem voltam teljesen nyugodt.
Meg az is kezdett motoszkálni bennem, hogy másnap új pálya lesz. Amin egyáltalán nem biztos, hogy ilyen előnnyel tudjuk folytatni.
Este még bejártuk a pályát. Még lendületesebbnek éreztem mint a szombatit. Én ezt pozitívnak gondoltam.
Éjszaka alvás megint a Mondeóban. Szereztem füldugót, úgy egész jó volt. A viharra azért felébredtünk.
Gyorsan elpakoltuk, aminek árthatott a víz. És megnyugvással láttam, hogy a depóban a sátrakat vagy összecsukták, vagy csak a fém vázat hagyták fent. A ponyvákat elcsomagolták.
Nem lesz sündisznó a kocsiból! Juhúúúú!
Visszaalvás.
Vasárnap — 2. nap
Vasárnap. Raceday 2. Másik nyomvonal. Sok része megmaradt a pályának, csak ellenkező irányból mentünk és kicsivel hosszabb volt.
Reggeli helyett most tankolni mentünk sportosan. Gumimelegítés pipa.
Jöhet a mért edzés. Időben érkeztem a rajtba. Másodiknak indultam a csoportból. Nagy hiba nem is volt benne.
Néztem az időket. A norvég srácnál majdnem 4 mp-el jobbat mentem. Jöttek a többiek. A leggyorsabb 2,1 mp-re.
Még jó sokáig elöl maradt a nevem. A teljes összetettben 11. időm lett végül.
Milyen kár, hogy csak edzés! 🙂
Az első éles futamra javítottam. A másodiktól 2,9 mp-re voltam. Az összetettben 12. hely. A Racing osztályokból csak 6 autó volt gyorsabb, mint én az Alpine-nal.
Az értékelésben az időkülönbség azonban nem számít. Az egyes versenyfutamok helyezései alapján kaptunk pontokat. Az első 16-ot, a második 14-et. Onnan 1-el kevesebbet, mindenki más.
Ugyanígy az Overall Car kategóriában, ahol közben kitűztem, hogy a top 10-ben kéne végezni. Ide a protók és a Supercarok nem számítottak, de mindenki más igen.
Eső és hajrá
A nap már nem igazán bújt elő. A gumik napoztatása okafogyottá vált.
Közben elkezdtük figyelni a radart is, mert elég sötét felhők jelentek meg. Itt úgy voltam vele, hogy ha kicsit esik is, majd gyorsan felszárad. Max egy futamom megy el rá.
A második futamunk előtt volt egy baleset, menteni kellett. Ezzel jó sok idő ment el.
Már a rajtban álltunk és vártuk mikor indulunk, amikor csepegni is kezdett.
De még éppen csak.
A futam lement. Nem lett igazán vizes a pálya. Nem lassultam vészesen.
Innen sokat hűlt az idő, ami az én gumimnak nem kedvezett.
Míg én kb. az edzésen futott időimet tudtam tartani, a többiek — főleg a pici racing autók a melegített slickeken — azért javítottak.
Így az abszolút top 10 nem lett meg.
A kategóriában az üldözőimtől még így is biztos távolban maradtam. Sikerült az összes futamot megnyerni.
Max pontszámmal hoztam el az első helyet.
Gyerekkoromban versenyszerűen vitorláztam
Ott mondta az edzőm, hogy a technikai sportokhoz kell ⅓ rész tudás, ⅓ rész technika és ⅓ rész szerencse.
A későbbi motorversenyzői karrierem alatt is látszott, hogy ez a hármas fontos. De az is, hogy nehéz megítélni, minek mi az aránya.
Hogy mennyire volt mázlim most?
Esőt jósoltak a hétvégére és végül az esőre kért gumit otthon hagyva indultam el a verseny gumikon a helyszínre.
A verseny alatt picit csepergett, de igazán a díjkiosztóig nem esett az eső.
Az szerintem piszok mázli.
Azt is a szerencsémhez sorolom (pedig ez a technika része), hogy kölcsön kaptam egy szinte plug and play autót, ami ugyan ahogy mondják szinte szöggyári, de igencsak ütőképes technikának bizonyult az épített célszerszámok ellen.
Az biztos, hogy számomra közel nem volt annyira küzdelmes ez most mint tavaly.
A jó eredményt akartam, azt megkaptam most. A küzdelem meg megvolt tavaly.
Köszönet
Külön öröm volt, hogy tavalyi csapattársam és barátom Krisz is jól szerepelt. Megnyerte az összetettet. Két kivétellel az összes futamot nyerte.
Mátéval jó sokat dolgoztak, hogy meglegyen az eredmény. Gratulálok innen is!
A magyarok csapatban is elhozták a 3. helyet az országok pontversenyében. Köszönhetően még Czakó Rolandnak (1.), Bognár Martinnak (4.) és Orbán Petinek (4.) is.
Köszönet Rezsnyák Tominak (TomTech) és Kiri Máténak, akik az NC-re faragott AST futóművel még májusban a Nordschleifén segítettek tesztelni — végül ugyan másik autóval álltam rajthoz, de a felkészülés fontos része volt.