Jól kezdődött a nap.
Hideg reggel, napos idő, gyors melegedés. Mindenki időben érkezett a csapatból. Ilyen se volt még! 🙂
Én ismét úgy jöttem, hogy vezettem a pontállást a bajnokságban. Ez jól hangzik ugyan, de tudnod kell a végeredmény számításánál lesz egy dobható futam. Ennek tükrében közel sem egyszerű a helyzet.
Nem elemeztem teljesen ki, hogy milyen kimenetelek mellett szerezhetem meg az év végén az abszolút bajnoki címet. De egy gyors számolással arra a végtelen egyszerű következtetésre jutottam, hogy nyernem kell itt és az utolsó kecskeméti futamon is.
Nem pontokat kell számolni, hanem olyan gyorsnak és koncentráltnak lenni, amennyire tudok, és akkor nem lesz min sajnálkozni a végén, bármi is lesz az eredmény.
Látod, bölcsességért nem kell máshova menned! 😀
Idén a második verseny zajlott itt.
Az első még áprilisban volt. Az volt az idénynyitó.
Ott még elég gyatrán mentem.
Én akkor versenyeztem először ezzel az autóval. Mindenki más nagyobb tapasztalattal indult év elején.
Csakúgy mint most, a tavaszi nyomvonalban is volt két 180 fokos visszafordító. Ahol finoman szólva is elvéreztem. Egy negyedik helyet sikerült összehozni indulásnak.
Akkor nem gondoltam rossz eredménynek.
A PF1 kategória újoncaként 6 indulóból 4 hely. Úgy, hogy a visszafordítók elég gyöszösen mentek. Vagy lefulladtam, vagy bénán sikerült, nagy lendületvesztéssel.
Hát ez most fáj igazán. Nem lenne ilyen nagy matek a pontokkal.
Emlékszem Niki még jól le is szúrt, amikor mondtam neki, hogy meg kell tanulnom az autót, nem úgy jöttem, hogy majd elsőre nyerek.
Eleve nehezen indult az a futam. Nem volt töltésünk. Ment az idegeskedés, hogy majd mi lesz. El tudunk-e egyáltalán indulni, végig bírja-e az akksi. Újraindul-e a motor, ha pl. lefulladunk.
Na, de ne a régmúlttal foglalkozzunk!
Azóta volt akksi csere, volt önindító csere is.
Ennek fényében kínunkban csak röhögtünk, amikor megint nem indult az autó. Sztrájkol Lacházán?
Pedig készültünk!
Az előző verseny tapasztalatával mindjárt invesztáltunk egy új szett gumiba. Most ugyanaz a márka, ugyanaz a keverék volt az autón, mint Levinek, aki M-Ringen lenyomott minket.
Szóval a gépátvétel után ment a fejvakarás, hogy miért nem indul a kocsi. Máté – a technikai segítségünk – mindjárt be is vetette magát.
Mért, nézett, matatott. Jött a diagnózis: nincs töltés.
Az akksi meg lemerült.
Martin – a hatszoros abszolút bajnok – édesapja segített ki bennünket töltővel.
Később féktisztítóval is. Kiderült, hogy a feszültségszabályozó csatlakozójában olaj van! 😮
Az volt a terv, hogy töltjük az akksit minden menet között és ha szerencsénk van, kibírja a futamokat. Teljesen magabiztosak azért nem voltunk…
Szabadedzésre a már szokásos sorrendben mentünk. Először Krisz, utána én. Majd jött is a rajtom. Megint 1-es rajtszámmal indultam. 🙂
Próbáltam a két gyenge pontomra figyelni.
Az egyik a visszafordító volt. A szabadedzéshez képest jobban sikerült, de nem volt azért tökéletes.
Utánam Levi és Martin rajtolt. Hármunk közül a leggyorsabb időt mentem.
Krisz a mezőny közepén indult. Addig ment az izgulás, vajon jobbat megy-e mint én.
Harmadiknak jött be, Levi mögött. Mi hárman 0,14 mp-en belül. Szoros. De nem is számítottunk másra!
A futam végén Levinek beírtak egy bójahibát. Így mögöttem Krisz – Martin – Levi volt a sorrend.
Második futam.
OK, minden jó. Csak a menésre figyelünk. Az első visszafordítót próbálom jobban venni, abban úgy számoltam maradt több mint fél mp.
Rajt!
Első balos kormánymozdulatnál, kinyílt a jobb ajtó. Hát ez f**za!
Odanyúlok, megpróbálom becsukni! – Futott át az agyamon. Ha minden balos mozdulatnál itt fog lifegni, nem tudok koncentrálni.
Nem!
Ha odanyúlok, tutira rontok utána! Csináljunk úgy, mintha minden ok lenne! Jó, ez jó ötlet!
Ne gondolj a kék elefántra! (Ugye te se tudtál nem látni magad előtt egy kék elefántot? Nekem is hasonlóan sikerült az ajtóval! 🙂 )
Ha érdekel, ennek ellenére, az első visszafordítóban sikerült javítanom.
De odáig viszont vesztettem több mint 3 tizedet. Összességében 5 századdal lett jobb az időm.
Krisz és Martin is javított. Levi rontott 1 mp-t. 42 ezreddel összetettben első voltam.
Sőt! Ebédszünet utánra nőtt az előnyöm. 🙂 Akkor derült ki, Krisz is csinált egy bójahibát. Eredményes ebédszünet volt! 😉
Jött az utolsó futam.
Semmi más dolgom nincs, mint az első kígyót olyan ütemben végigcsapatni, mint elsőre, amikor nem lifegett az ajtó. Megismételni a visszafordítokat és meg is vagyunk!
Érzésre meg is lett a terv!
Stopper azt mutatta javítottam 3 tizedet. Martin 8 tizeddel, Levi fél mp-el ért be mögöttem.
Eddig meg is vagyunk!
Megint vártunk Kriszre. Szokásos feeling. Menjen is jót, de jó lenne, ha mégis én maradnék elől.
Közben megnéztem a Raceboxot. Azt láttam, hogy nem ment úgy a pálya eleje, ahogy az első felfutásban, hiába éreztem jónak.
De ne aggódjunk hitelbe, ahogy egy kedves barátom mondaná!
Krisz rajtolt. Együtt néztük a tesójával Petivel, Nikivel, Mátéval. Ott volt a teljes csapat. Amíg láttuk rettentő gyorsnak tűnt.
Na és mit mond az idő?
A távolban láttuk a stopzónába állni. Miért nincs még kiírva az idő??
Perceknek tűnő másodpercek teltek el.
Itt azért megfordult a fejemben, hogy a versenyeink dramaturgját már jó volna lecserélni. Mert egy kaptafára “írja” a sztorikat.
Ezt idén már negyedik alkalommal élem át.
Visontán, Mezőkövesden Krisz behúzta az utolsót és az összetettet is vitte az utolsó felfutásával.
M-Ringen bár jobbat ment, de az összetettben én voltam gyorsabb.
Volt kb. 3 tized előnyöm, de hát ki számolja! 😀
Ha 1:27:4 alatt megy, akkor ő nyer.
Váltott a piros ledtábla.
1:27:312. “Acsudába”. Piszok ügyes srác.
Letörve nem vagyok. Év elején nem gondoltam, hogy még akár meccsben is lehetek az abszolút elsőségért rookie-ként (itt nem a koromra gondolok! 🙂 ) egy piszok gyors versenyzőkkel teli bajnokságban.
A versenyeket élvezem. Tizedek, századok vannak sokszor csak köztünk, pedig csak mi megyünk Krisszel egyforma autóval. Szóval kiélezett a verseny és szerintem annak a kevés nézőnek is izgalmas, akik kilátogatnak a futamokra.
Mindenesetre ismét gratulálok a csapattársamnak, Krisznek és a fiúknak is természetesen.
Köszönet a sok segítségért Máténak, aki megint megmentette a napot és Nikinek, aki mindig ott van, segít és drukkol.
Tanulság? Gondolat jön, köridő megy! 🙂
Kecskemét, jövök! 🙂