A tavalyi év februári díjkiosztója után egy rettentő izgalmas dolog kezdett körvonalazódni. Hétről hétre alakult, fejlődött a dolog és az első éles verseny előtt két héttel rendezett tesztnapon már egészen kézzelfogható volt.
Úgy indult a projekt, hogy az egyik fiatal tehetséges pilóta mellé kerülhetek, mint csapattárs egy itthon (is) különleges autóba. Inkább prototípus, mint autó. Csőváz, aero elemek, 490 Kg, 210 LE hátsó keréken. Szekvenciális váltó.
Később több lépcsőben oda jutottunk, hogy nem is csak egy, hanem két csapattársam is lesz. Vagyis hárman fogunk versenyezni egy technikával.
Ebben a felállásban az (is) izgalmas, hogy hármunk között eléggé leszűkültek a különbségek a technikát nézve. Nem lehet a technikára fogni, ha te lassabb vagy a csapattársadnál. Az sem volt elhanyagolható szempont nekem, hogy a regnáló bajnokkal kerülhetünk egy súlycsoportba.
Martin autóján az 1-es rajtszám nem véletlen
Nem csak a szlalom bajnokságban, de időmérős autós eseményeken figyeltem már meg, akár magamon is, hogy ha jobbat mész mint a másik, akkor azt gondolod ügyesebb vagy.
Ha rosszabbat, akkor találsz rá indokot miért.
Azért volt gyorsabb a másik, mert jobb a gumija, erősebb az autója, sokkal többet van alkalma gyakorolni, jobban kialudta magát. Akármi.
A szlalomversenyzés összetett dolog. Jól kell felmérned a pályát, minimális gyakorlás mellett. Kell legyen egy terved. Mit honnan és hogy próbálsz megcsinálni. Aztán a skillen múlik, hogy mennyire sikerül megautózni a tervet.
Lehet a másik terve jobb mint a tiéd. Te megcsinálsz mindent, amit akartál, mégis alul maradsz. Rosszabb volt a terved.
De lehet az is, hogy jobb volt a terved, csak nem tudtad megcsinálni tökéletesen, az autó és a tapadás határán, amit szerettél volna. Nem voltál elég ügyes.
Na de ne vesszünk el ennyire a részletekben. Csak szerettem volna megvilágítani, hogy ha a technika egyforma, még akkor sem szög egyszerű a képlet. De sokkal izgalmasabb, nagyobb kihívás.
Amíg alakultak a dolgok próbáltam hideg fejjel kezelni, hogy majd mi lesz ebből. De hát basszus, kiegyenlített felállással, egy olyan autóval versenyezhetek, aminek a közelébe se gondoltam, hogy kerülök! Lassan ötven éves fejjel.
Izgalommal vegyes kíváncsiság volt bennem március végén, az OB tesztnapján. Amikor először ülhettem az autóba.
Összesen négy felfutást teljesítettem. Ha valami közel van a motorozáshoz, na ez az! Brutál jó volt. Nem volt kezes, cserébe nyers és hátborzongató.
Én több mint tíz éve kellett abbahagyjam a motorozást egészségügyi probléma miatt. De ez brutálisan visszahozta az élményt. GSX-R 1000 blokk tolt hátulról. Már amikor alapjáraton hallottam, éreztem, hogy újra helyemen vagyok! 🙂
Aztán jött a második pilóta, Krisztián. Tavaly ő nyerte a széria kategória csúcsát, az S5-öt. Ő is ment négy felfutást.
Viszont kifutottunk az időből az edzés végére. Levi, az ifjú titán nem került sorra. Ő már többször ment az autóval. De hárman egyszerre akkor tudtunk volna képet kapni arról, hogy egymással hogy is állunk.
Két hét telt el. És ott álltam megint az M-Ringen. Az első bajnoki forduló rajtjában, a szabadedzésen. PF2-es kategóriában. Itthon ennél magasabb osztályban nincs induló. Rajtunk kívül az abszolút címvédő, már sokszoros bajnok Bognár Martin versenyzik itt. Hasonló prototípus autóval. A miénk egy Talex M3, az övé egy BRC 02. Ha utána szeretnél nézni.
Talex M3
Reggel az úton azon gondolkoztam, hogy választ kapunk sok kérdésre. Közelébe érhetünk a bajnoknak? Lehet hogy megszorongatja egyikünk? Közülünk ki lesz a gyorsabb? Levi, aki a legtöbbet ment az autóval? Vagy mi a két idősebb, de tapasztaltabb pilóta? Behozható Levi előnye, amennyivel többet gyakorolt az autóval?
A menetem nem sikerült rosszul. Első körön rengeteget csúszkáltam. De folyamatosan éreztem, hogy jön meg a tapadás. Melegedtek a gumik. A futóművön állítottunk az edzésnaphoz képest. Ott nagyon orrtolós volt az autó. Nem akart fordulni, ha volt gáz is. Ez sokat javult. De a három körön, azért nem jött át minden. De nagyon ígéretes volt az érzés.
Gyors csere. A gyors csak idézőjeles. A testalkati különbségek miatt üléspozíció, pedál távolság és kormánykiemelő csere is történt, mire a második pilótánk is rajthoz állhatott.
Kívülről is brutális, ahogy elrugaszkodik az autó. Látni és hallani is lehetett, hogy Krisznek sem kellett annyiszor és úgy elvenni a gázt az irányváltások előtt, mint korábban. Biztató jelek!
Szigorúan hanggal 🙂
Aztán a harmadik körben egy megcsúszásból kivágódott az autó a pillanat egy tört része alatt, át a füvön és csatt. Bár jött mentő és technikai segítség is kellett, szerencsére komoly baj nem történt. Személyi jellegű.
Az autóról ez már nem mondható el. Az hamar látszott, hogy polírral nem jön ki. Sajnos egyelőre nem ismert ideig szünetel az autós karrierem legizgalmasabb projektje.
De már eddig is nagy élmény volt. Persze kihívásnak sem volt mindennapos. De pont ezért is élveztem annyira.
Maradtam a nap végéig. Segítettem az egyik korábbi autóm tulajdonosának kompresszor-szíj cserében. Majd edzőbát játszottam. A második rajtja előtt Horn Lilla mellé huppantam be a laptopommal a jobb egybe pár percre, amíg sorra nem került. A gyors eszmecsere eredménye -3 mp volt. Ennyire én se számítottam .
De ez egy másik poszt témája lesz 🙂
